Magyar Népmese írás

 Sziasztok!

Véget ért a meseírási szakasz. Van, amelyik jelzést kapott ezért vedd figyelembe az elolvasása előtt és csak saját felelősségre görgess oda. :)

Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a meseírásban. 

Jó olvasást! 😀

3. kép meséjét írta Emma

Egyszer volt hol nem volt volt egyszer 5 paraszt leány szegény kislányok voltak ott laktak a domb alján egy kis viskóban anyjukkal és apjukkal egyik nap apjuk Mózes elküldte őket a vásárba el is indultak lefelé a parton egyszer csak Zsani arra lett figyelmes, hogy a folyó part mellett valami csillog több, mint ezer gyémántot talált. Nagy volt az öröm boldogan énekelve indultak a vásárba ahogy leértek rögtön vásárolt is Roszálindának egy gyönyörű szép ruhát Ninett kosara tele lett mindenféle jóval.

Emma haza ment szólni édesapjának és édesanyjának elmondani a jó hírt így ők is csatlakoztak hozzájuk. Megajándékozták édesapjukat egy furkosbottal, édesanyjukat egy szép szoknyával. Edina megpillantott egy szőke legényt majd a legény oda is lépett hozzá és egy rózsát szúrt a hajába egymásba is szeretek rögtön meg is kérte a kezé,t apjuk hozzá adta és hajnalig tartott a mulatság  talán még most is tart.

4. kép meséjét írta Brie

Egyszer volt hol nem volt létezett két csodálatos tündér. Rachle és Danielle. Boldogan éltek nagy barátságban további tündér társaikkal. Egyszer betévedt ebbe a varázs erdőbe Florence. Florence épp nagymamájához igyekezett egy kis kosárral. Azonban az úton sajnos kiderült, hogy kilyukadt a kosárkája és elhagyta belőle a csodatévő gombákat. Ez volt az egyetlen gomba, amely segített volna nagymamája betegségének. Nagyon elkeseredett mikor észrevette. A két kis tündér nagyon megsajnálta és varázsoltak neki egy másik, gyógyhatású virágot. Florence nagyon megörült és hálából a tündéreknek a fejdiszét. A leány elment és teát főzött Vixike nagymamának. A nagymama meggyógyult, és megfiatalodott a csodatévő virágtól. Örömükben összehívták az egész falut és vidám körtáncot jártak.

5. kép meséjét írta Binci

Anna a bátor huszárnő túl az operencián, a hetedhétországon is túl, elindult hogy oldalán Eszti királylánnyal legyőzzék a sárkányt, mely Elena és Edoo királylányt tartja foglyul. Eszti királylány a Szivárvány országból érkezett, és felajánlotta segítségét Anna huszárnőnek. Pontosan 3 galambot küldött Neki, melyek 1-1 kívánságot teljesítenek. A bölcs Anna huszárnő első kívánságát hosszú utazása elején megkezdte.

Első galamb, azt kívánom adj szárnyakat, hogy átrepülhessek a hatalmas hegyek felett és elérjem a sárkány barlangját.- Szólt Anna. Az első galamb hatalmas szárnyakat adott Anna huszárnőnek, melyek átrepítették a hegyek felett, és egyenesen a sárkány barlangjához ért.

Második galamb, azt kívánom adj egy ládát tele kinccsel, hogy lefizethessem a sárkányt.- Kívánt ismét Anna. Úgy is lett, a galamb kettőt suhintott szárnyával és egy fehér kincses láda jelent meg Anna lábai előtt. A bátor hősnő becipelte a sárkány barlangjába, ahol Elena és Edoo királylány kétségbesetten figyelték az érkezőt.

Anna huszárnő hát eljöttél értünk?- Kérdezte Edoo királylány örömmel fűszerezve.

Vigyázz Anna a sárkány mögötted! - Kiáltotta el magát Elena királylány.

Anna huszárnő hirtelen megfordult, és maga elé szegezte kardját.

-Hé Te sárkány, engedd el a királylányokat és cserébe rengeteg kincset adok Neked.- Szúrta szavait a szőke hősnő a vörösszmeű sárkány felé.

-És ha nem?- Nyitotta szóra száját a sárkány.

-A pengém gyorsabb, mint a Te lehelleted. Előbb vágom át torkodat, mintsem tűzet okádhatnál. - Felelt Anna.

A sárkány szemügyre vette a kincsesládát, majd Anna kardját. Rövid mérlegelés után úgy döntött ez az ügy nem ér meg egy vitát, a királylányok helyett elfogadta a ládát, és a két királylány megmenekült.

Harmadik galamb repíts minket Szivárvány országba.- Szólt Annától a kívánság.

A galamb hármat csapott szárnyaival, és a három hősnő Eszti Birodalmában ébredt.

-Jajj de jó, most már békében élhetünk együtt a Szivárvány kastélyomban!- Örvendezett Eszti királylány...és így is lett. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...vagy amíg a sárkány kincse el nem fogyott... itt a vége fuss el véle.

6.kép meséjét írta Binci

Ezt a mesét még öreganyámtól hallottam. Egyszer volt hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túrt, de még azon is túl, az Üveghegy lábánál volt egy kis falu. Aztat mondták a régi öregek, hogy ebben a faluban rengeteg volt a hajadon leány. Szebbnél szebb jányok éltek itten, ország-világ a csudájukra járt, minden házasodni akaró férfiú itt keresett magának asszonyt. Azonban ezek a jányok rafináltak vótak, nem akartak még férjhő menni, világot akartak látni, kalandokat sárkányokkal, ördögökkel, cuki erdei állatokkal órákig sorolhatnám. Emígyen történt, hogy a barna hajú leány Bincit asszonyul kérték. Szegény szülei örömükben táncoltak, a jányukert két tehenet meg három bárányt hoztak. Nosza gyorsan feladták rá a legszebb fehér gúnyát és délutánra már oltárho állítottak vóna... ha a leány a hátsó ajtón ki nem szökött vóna.

Ment mendegélt útközben vakargatta fejet.

-Hát neked meg mi bajod esküvőről szököl talán?- szólótt egy ismeretlen jány.

 -Onnan biza, szüleim férjhő adtak vóna pár jószágért cserébe.-

-Ne búslakodj nővérem, hama gyere velem, ismerek egy vasorrú bábát ki minden bajtól megszabadíta. A böcsületes nevem Yumei vala. - Mondotta a sötét barna jány, majd kézzel intette az irányt. Megpakolt kosarából majd ki fordultak a szebbnél szebb almák.

-Honnan van ez a sok szép alma?- kérdezteja Binci.

 -Diarától, hozzá tartunk nagy sietve. Én sem akarám asszony lenni, üzletet kötöttem a boszorkánnyal. Barna kendőmert cserébe nagy kosár almát kaptam. Azt mondta, ha kérő jön adjak neki egyet nyomban elfelejti miért is érkezett. - Felelteja Yumei.

Addig mentek mendegéltek míg el nem érték a bábát.

-Öreganyám segíts nekünk, Binci nővérem nem akar házasságot.-

-Tud-e rajtam segíteni öreganyam?- Tette fel a kérdést a fehér ruhás jány.

-Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál. Hogy ne tudnék jányom, nézd csak meg, Ambrózia és Kira is elégedett vendég.- Felelte a banya.

 -Így igaz, én nem vágytam lovagra, sem legényre, az én szívem örökké az erdei állatokat szolgálja. Megtettek királynőjükké, így a Kerekerdő uralkodója vagyok és sosem magányos. Értem az állatok nyelvét. Az ára mi volt nem hazudok, minden nap egy hollót egy gyémánttal a öreganyámhó küldök.- Mesélte történetet Kira királynő

Én sem kértem egyebet csak egy hűséges ölebet, kaptam hatalmas nagy sárkányt, így nem jön kérő hozzám, és repülni is tudok. Meg fizettem érte öreganyámnak, pitét sütök neki minden nap vacsorára.- Mondotta Ambrózia.

-Mond hát jányom mi a vágyad? -  Tárta ki karját a bába. Hogy mi volt a kívánság én azt meg nem mondom néktek, az öreganyám csak ennyit mondott én nekem. Ha többet mondott volna az én mesém is tovább tartott volna...itt a vége fuss el vele.

+16 besorolású mese következik!

1.kép meséjét írta Pippi

Lagzi mese

Egyszer volt, hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, éldegélt egyszer egy öregember, volt három gyönyörű és okos lánya, meg egy igen ronda is.

De ez a mese, nem róluk szól, hanem a szomszédságba is lakott három lány, akik olyan gyönyörűségesen szépek voltak, hogy a napra lehetett nézni, de rájuk nem, de bugyuta volt mind egy szálig!

Jó öregjük tehetős volt, és gondos, de állandóan azon búsult, hogy miért ilyen ostoba leányokkal verte meg az isten, míg nem szomorúságában egyszer csak ki nem lehellette a lelkét.

Így árván maradt a három düddő leány.

De nem éltek rosszul, mert apjuk elég vagyont hagyott reájuk.

Még ez volt a szerencséjük, mert semmiféle kétkezi munkára nem nagyon voltak hajlandóak.

A legnagyobbikat Nellynek hívták, naphosszat az udvaron üldögélt,  szebbnél-szebb képeket rajzolt megnyálazott ujjacskáival a porba olyan leányokról, akiknek hatalmas keblei voltak.

A középső lány, Pippi se volt túl szorgos, ő jobbára a tikok között szaladgált kukorékolva, mindenféle együgyű rímekböl farigcsált nótákat fennhangon énekelgetve.

A legkisebb Sandy meg egész álló nap   csak magát nézegette rózsás karimájú tükröcskéjében.

Más elfoglaltságuk nemigen volt, néha még azért ellátták az állatokat, igaz annyi eszük se volt, hogy takarmányt szórjanak, inkább a pénzecskével etetgették őket.

 A történet idején a faluba látogatott a gyémántkirályfi, mert éppen nősülni vágyott, és úgy hallotta hogy itt laknak a legszebb leányok...

Ki is dobolta a kisbíró, hogy minden fehércseléd gyűljön sebtében össze, hogy ki tudják választani a legmutatósabbakat.

Úgy esett, hogy a három bugyuta leány nyerte el legjobban a tetszést.

Hanem a királyfi nem tudott választani közülük, mert bármelyikre nézett, csak káprázott a szeme, ezért ezt mondta nekik:

-        Induljatok izibe, s aki napestig a legszebb ajándékot hozza elibém, az lesz a mátkám! -

Mit volt mit tenni, elindultak sietve a vásárba a lányok, hátha ott valami ajándékot lelnek.

Történetesen a pénzelherdáláshoz azért jócskán konyított mind.

Nelly hamarosan egy ezüstszőrű paripát, Pippi egy fényes árgyélus kismadarat hozott el onnan.

Közben Sandy annyira elmerült a portékák nézegetésében, hogy teljesen elfelejtette, mit is akar venni, de nem volt rest, azért vett magának egy virágokkal ékesített pruszlikot és egy új topánkát.

Sietve indultak hazafelé, ám a pataknál megálltak hogy megitassák Nelly paripáját.

Míg az ivott, szedtek egy hatalmas kosár virágot is, amit Nelly hozott a karján.

Hanem a madárka is megszomjazott, ezért Pippi kinyitotta a kalitkát hogy, az is tudjon inni a patakból... De az bizony az szélsebesen elszállt, a lányok pedig  kétségbesetten elkezdték kergetni.

Fejtvesztve futkostak fel és alá, hátha sikerül elkapniuk.

Közben Nelly lova is elvágtatott a virágkosárral a hátán,  mert elfelejtette megkötni míg  a madárkát próbálták visszaszerezni.

Egy idő után elfáradtak, és mivel ostobácskák voltak, az is kihullott a fejükből minek is rohangálnak,  inkább elindultak hazafelé.

A lányok bizony ajándék nélkül érkeztek meg, a királyfi meg szomorúan így szólt:

-        Hozzátok gyorsan a legjobb borotokat, kell erre a bánatos dologra egyet innom! -

De mivel a lányoknak egy csepp boruk se volt mert a nagy kaland után ijedtükben felhörömpölték már egészet, semmi se maradt, Nelly szemlesütve így szólt:

-        Hát király uram, sajnos rád nem gondoltunk, mert egy makkulla mákszemnyi agyunk sincsen bizony már csak a helyi ivóban találsz hozzád illő borokat. -

Gyémántkirályfi dúlva fúlva el is indult hát, hogy szomját csillapítani tudja.

Viszont a szomszédos tanyasi Terike is megneszelte a dolgot, és lihegve szaladt a királyfi után!

Hamarosan együtt mulatoztak kedvükre.

Terike oly alaposan leitatta őt, hogy részegségében házassági ajánlatot csikart ki belőle...

Mikor az három nap múlva magához tért kábulatából, már túl késő volt hát királyi szavát egyszer ha adta, nem szeghette meg, muszáj lesz egybekelniük.

El is vitte a királyfi Terikét kastélyába, ahol az udvari szolgák 40 napon át kenegették csodabalzsamokkal és ékesítették a haját, ragyogó ruhakölteményeket szabtak rá az udvari szabók.

Hanem a királyfi igen bánkódott a három szép lány után, úgyhogy hamarosan útra kelt, amíg  mátkáját fényesítették, ékesítették.

Így hát hamarosan a leányok elé toppant.

Azok meg csak nézték...a szita agyukból már rég kihullott, hogy legelsőnek közülük akart volna pár választani a királyfi magának.

Aki így szólt hozzájuk...

-        Hamarosan hatalmas lakodalom lesz, és mind a hármatokat  meghívom a mulatságra, de előbb mielőtt végleg bekötik a fejemet, szeretnék én is egyet mulatozni.  Ha kedvemre tesztek, bőségesen megjutalmazlak benneteket!- mondotta a királyfi, mert  úgy kívánta már mind a hármat, mind a macska a tejet.

 A lányok engedelmeskedtek, egymás után hányták le a ruháikat, hisz ilyen deli szép legényt még úgy se láttak..

Kellemes pásztorórával múlatták hát el az időt az almafák alatt.

Dolgavégeztén a királyfi mindegyiknek a kezébe hatalmas bugyellárist adott telis tele gyémántokkal..

Majd felöltöztette őket, káprázatosan szépek voltak, aranyos hintóba ültette, s úgy vitte őket a palotába, ahol már minden készen állott a lakodalomra.

Mikor a mátkája meglátta a három leányt, éktelen haragra gerjedett....

Mihelyst egybekelt a királyfival, így kiáltott:

-        Fel is út, le is út, takaradodjatok innét gyorsabban mint a dámvad, és sebessebben mint a szél! -

A három nővér szomorú volt, hogy ilyen gyorsan kitették a szűrűket a mulatságból, de a királyfi még megígérte nekik, hogy gyakorta megfogja őket látogatni,  s oda bizony nem üres kézzel érkezik majd.

Így hát válvonogatva, de elindultak hazafelé, s már nem is bánták annyira a dolgot, hisz így legalább kedvükre cicázhattak a pelyhedző állú legényekkel a fonóba, ami jó szokásuk volt amúgy is.

Ahogy így mendegéltek hazafelé, megtámadta őket két szerecsen rabló.

Az összes gyémántot elrabolták tőlük, és hát ők is nagyon megkívánták a leányokat, akiknek idejük se volt tiltakozni a dolog ellen.

Hanem utána megkérdezték a rablók őket:

-        Honnét volt ez a temérdek sok gyémánt? -

Szerencsére a legidősebb leánynak még derengett valami, meg valahogy mégiscsak helyrezakkant egy időre talán az egyik kereke, így el tudta mesélni, hogy történt a dolog, elejétől fogva.

A két rabló ekkor nagyon örvendezni kezdett, úgy döntöttek, jó volna ha a gyakori gyémánt ellátásból nekik is jutna valamennyi.

-        Széplányok, elvennénk benneteket feleségül, de hány legénnyel háltatok már? -

Nem sokat hezitáltak a leányok, hamar megeredt a nyelvük... Sorra elmesélték, hogy legalább 20 valahány is volt, legalábbis Nellynek ès Pippinek... nem tudták hogy a legalább a felèről hallgatniuk illene.... Hát tényleg kevesebb eszük volt, mint egy maroknyi lepkének.

Sandy viszont nem tudta mennyivel, sőt még azt se tudta elmondani, hogy hány éves, mivel a számoláshoz sem igazán értett......

A két haramia úgy gondolta, hogy a két idősebb leánynak kéne bekötni a fejét, hisz a legkisebb még lehet túl fiatal, hátha tömlöcbe kerülnek miatta.

Így hát szépen hazamentek, három nap és éjjel mosdatták őket, s temérdek vagyonba került az is, hogy a lányok szebbnél szebb gúnyákat vásároljanak nekik.

De így is nagy volt az öröm, a lányok éjjel-nappal csókolgatták vőlegényeik rusnya orcáit így hamarosan a menyegzőkre is sor került.

 Előbb Nelly, majd sorban utána Pippi is asszonnyá válott.

Hanem a legkisebb leány még mindig pártában volt, és a két nagyobbik nővére egyfolytában unszolta, hogy miért nem megy már férjhöz  ő is.

Drága húgocskánk, aggódunk miattad, hogy szomorkodsz már árván itt a világba, és jó volna ha te sem kószálnál már összevissza ágyrul ágyra... mondották a nővérei, de igazából csak irigykedtek, hogy nekik már befejeződött a szabad életük....

Így leültek a lócára gondolkodni, hogy mikor kéne, hogyan lehetne egy újabb  lagzit tartani...

Meg amúgy is várták az újabb gyémánt küldeményt.....

Pirkadattól üldögéltek a ház elött. Vártak a gyémántra és töprengeni próbáltak.....ami nem igazán ment nekik.

Közben a nap már delelőre hágott, és hamarosan felkerült az égboltra az esthajnal csillag is, de még mindig semmi se jutott eszükbe!

A két nagyobbik elunta a dolgot, és hazatértek az uraikhoz mert ideje volt már megnézni azoknak   csúfos ábrázatját ... Meg hogy minden rendben van-e otthonaikban.

Sandy viszont továbbra se talált ki semmit a mennyegzőjèrül, de sebaj, mert másnap elment inkább új ruhákat szerezni a vásárba....

 Bizony még mindig nem kötötték be a fejét azóta sem.

Ha már Sandy férjhöz ment vóna, az én mesém is tovább tartott vóna...

Aki nem hiszi, az járjon utána!